Hál’Istennek esik…
Elhagy, mint megunt szeretőt … könnyekkel. Ám a szomjazó föld boldog, mert az ő szerelme az eső a mértéktartó, mindent adó, tápláló víz. Búcsúzom a nyártól. Nem siratom, mert kedves minden évszak minden hónapja. Mindig van ami sose máskor. Rőtre változnak a zöldek, sárgulnak a barnák. Nyúlnak a sötétek, jobban látunk befelé mint kifelé…. Tovább »