Hosszú hónapok tapasztalásokkal, néha nagyon nehezen s gyakran még jobban.
Azt hittem vége egy szakasznak de a java hátra … izgatottan várom a nagy kalandokat. Bár félve is.
Öregszem.
Átértékeltem emberi értékeket, mértékeket,méreteket. Is.
Jól látható milyen kicsinyes, önző módon állunk egymással szemben és ott ártunk ahol bírunk, s ott sem segítünk ahol csak bírnánk.
Előkerültek régi történetek, megtapasztaltam mennyire nem azok vagyunk amik, bár ez eddig sem volt túl nagy titok számomra, csak nem vettem, nem akartam tudomásul venni, könnyen legyintettem, átléptem, megmagyaráztam.
Soha semmit sem kell elhinni vagy el kell?
Szóval kivagyi utálatos a világ, de így szeretjük és sokkal nagyobb örömöt okoz bármely apró is. Már észre tudod venni.
S tényleg felfedezhetünk (ha befelé sok időnk van) olyanokat amik esetleg elkerültek. Eddig.
Nem baj ha kevés csak igaz legyen.
Éljen a “jószóboldogság”!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: