Mindenre szükség van. A jó és rossz nincs egymás nélkül. Botorság lenne azt gondolnunk, ha szeretettel élünk nem ér baj, mert ér, csak máshogy éled majd.
Nem hasztalan szeretettel közelíteni, ám sokszor elfáradunk. Elveszted a komoly illúziót, amit valóságnak gondoltál, s ez odavág a földhöz.
Nem hiszed el akkor, hogy szeretni kell és csak a szeretettel tudsz “harcolni” a számodra undok ellen. Lehet, nem is a Te feladatod, csak eszköz vagy.
Azt kéred, hogy legyél…történjen aminek kell…hálával, mert…minden beteljesedik…élni fogsz. Hagyod magad, fekszel sorstengered hullámain, melyek visznek amerre kell, és nem követelőzve, eltévedve harcolsz fogcsikorgatva.
Szerencsés esetben letéve egy kész leckét, hogy ím megcsináltam, s remélem végre jó megoldást választottam, mert az Úr, a Mindenség, az Univerzum (kinek ki) addig ismételtet veled, vagy vele, míg…
Tudom, hogy sokan fel sem fogják tetteiket, milyen mélyen vágnak húsba, sózzák a sebet, de azt is tudom, mindennek oka van, és semmi nem marad kiegyenlítetlenül, mert tanulni kell annak is, aki tévesen azt hiszi, hogy nem…
Mindeközben egymást érik a biztosnak és bizonyosnak gondoltak átíródásai, és boldog vagy, mert látsz. Újra.
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: