A legjobb barátom, Istenem?!
Minden és mindenki, akkor és úgy… hiszem.
Semmi nagy dologra nem gondolok itt mint arra, hogy kifordul a sarkaiból életem, nem ám arra, hogy a boltban nem köszönt vissza az eladó.
Az elkopott kapcsolatok. Elhasználódott évek, pillanatok.
Nem volt az semmi, mondják.
De valami bizton volt és jó is, hisz másért, miért?!
Mindig kísér valaki, valahogy, hisz időről – időre másra van szükség, és csak így lehet ezt győzni, “legyőzni”. Nem kell sokat gondolkodni, elemezni, hanem hálával tekinteni mindenre mi jót kapunk, érünk.
Így nagyon könnyűnek tűnik, de nekem nehezen megy, mert analizálok, várom a jeleket, a magyarázatot és minden nap annyit kérek “csak”, még picit segíts…
Hálásan köszönöm az összes leckét, de nem szeretnék már többet… tudom, tudom nem kívánságműsor, de nem lehetne mégis? Elég?!
Hol a lámpás Uram, elvesztettem…
Bizony mér, évtizedeken át, mert nagyon…
Gabim, egyformák vagyunk és mégis mások, mér nekünk az Isten meg a sors is, de talán mert szeret …?