Életünk…

Kapcsolataink minősége rajtunk múlik,  a benne élő embereken.

Sok esetben a kommunikáció hiánya, az apró füllentésekkel kezdődő , hazugságokká vastagodó “beszélgetések”… elterelő mondatok, ki nem beszélt történések mérgesítenek.

Vannak emberek akik képtelenek őszintén élni…ki tudja miért, milyen esemény, becsípődés, talán hibás gén okozza…olyan életformává csontosodó tulajdonság, amit ép ésszel fel sem lehet fogni.

Ideig óráig működnek a nyitott, szeretetre és a másik megbecsülésére alapuló beszélgetések, aztán egyszer is eltűnik minden,  mint ujjaink közt a finom homok, úgy folyik el, tova peregve.

A bizalom nagyon fontos és úgy gondolom családi, baráti, szerelmi kapcsolataink egyik legfontosabbja.

Az árulás, becsapás,  a legnagyobb aljasságok egyike… a bizalommal való visszaélés olyan mélység, amit nem lehet már mérni sem.

Kezébe adni a kést valakinek, és azt gondolni arra használja, hogy megvédjen…. és azt érzed, hogy hoppá, hátamban a kés…hát ez az ami minősíthetetlen, és nincsenek rá megfelelő szavak sem.

Bármilyen emberi kapcsolatban, bármilyen probléma is legyen, alapvető, hogy megbeszélem azt. Akár szülő, akár társ, akár barát az.

Kényelemből és kimódolt  kifogásokból hallgatni bűn, mint a hazugság..nekem.

Egyedül így találni megoldást, közösen, kibeszélve, hacsak nem vagyunk azon elv hívei, hogy ugyan, megyek tovább jöjjön a másik… viszont,  pont azzal a cipővel megyünk az úton, amivel eddig.

Lehet máshonnan indultál, de….a cipőd.

Akár a rövid távra, a fogyasztói társadalom mélyítésére készülő “cikkek”, elromlik, kidobom, újat veszek…ennyi.

Beszélgessetek, mondjátok el a bánatot, örömöt. Ez is az élet, a másikkal megosztani mindent. Nem ám csak a csokit. Az igazán kalandvágyók  beszélgetnek, sírnak ha kell, és szeretnek.

Legfőképpen élnek, szeretetben.

Mert hogyan szeretheted azt, akinek hazudsz?

Ölelés, Gabi.