Sok dologra jó, ha megreped az ember lábujja.
“Véletlenül” ez az ujjam pont harmadszor sérül. Ebből kétszer el is bírtam törni.
Nem hiába mondom, az élethez kell a szerencse. Mert mily jó, hogy nem a lábfejem törött, mint pár éve.
Tehát ebéli boldogságom, és a rengeteg ötlet elringat itthon.
Konkrétan annyi mindent lehet nem csinálni. De, gondolkodni, alkotni, azt viszont sokat. 🙂
Cikáznak a gondolataid, érteni véled a világot, s akkor rájössz, közöd sincs a valósághoz.
Megérted, hogy az élet valóban színház.
Szerepek, darabok, melyekben fő és mellékszerepek várnak. Van, hol éppen picit statisztálsz, és Te vagy a “szekrényajtónyikorgás”…
Jó ez így.
Tanulgatunk, próbálunk ebben-abban, itt és ott, aztán jöhet a jutalomjáték…kinek mikor, kinek hol. Ezt ki tudja? Én nem. Lehet nem veszem észre és már itt…
De játszunk, a legjobbat adjuk az apró nyikorgósban is. 🙂
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: