Minden nap új…hála Istennek.
Reggel eltervezed milyen színekkel fested, aztán rosszul keverted. Előfordul.
De már 9-kor?
Szeretem, hogy sokan nagyon ügyesen, jókedvűen, rettentő lazán megoldanak mindent, s még tanácsokkal is szolgálnak nekünk.
Egészen addig, míg bele nem kerül ott is homokszemecske a gépezetbe…na akkor valahogy azonnal más a leányzó fekvése, és jön a szokásos nyűglődés.
Ami nálad -ugyan majd elmúlik- felkiáltással simán áthidalható, ott leszakad helyéről az ég.
Igen, mindenkinek a maga baja a legnagyobb, mióta világ a világ, és míg lesz ez így lesz…nem is baj, csak kíméljük egymást a rettentő jó tanácsoktól és -ó, hát miért nem ez meg az, így és úgy-kérdésektől.
Azt is tudjuk jól, mindenki a saját sorsának kovácsa!
Persze, ha tüzet is tudsz teremteni, a többiről nem beszélek, mert nagyon kevés a megmunkálásához a tudásod, ha nincsen hozzá tüzed…sem.
Ennyit a “kovácsokról” és sorsokról, éljünk ahogy tudunk s nem nagy baj, ha elégedettek és vidámak lehetünk mindeközben.
Köszönöm, hogy ismerem a betűket. A legjobb dolog az életemben…többek között! 🙂
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: