Ma keresztjét cipelő Jézusra emlékezünk, együtt járjuk kálváriáját … hogy útja végén tanúságot tegyen és haljon kereszten. Minden egyes stációnál ráébredhetünk hogy mily hasonló dolgokat szenvedünk életünk folyamán, mik tornyosulnak fölénk.
El kell viselnünk megaláztatást, igazságtalanságot,reménytelenséget is akár. Sorolhatnám, hisz mindenkinek van életében szorosan ide kapcsoló “élménye”.
” Tanuljuk” az igazságot, együttérzést, a segítség adását, elfogadást. Örök feladatok.
Mindannyiunknak van kálváriája, amin végig kell mennünk, nincs kivétel.
Tudjuk, az úton nem vagyunk egyedül, ez ad (adhat) erőt és kitartást. Előfordul, hogy más irányba haladunk, néha eltévedünk, távol maradunk, esetleg szemlélődünk, keresünk.
Mindenki megleli előbb vagy utóbb a neki tetsző világot, “hitét”.
Bármiben is hihetünk, nagypéntek titka mindenkit megérint.
Tán mert magában hordozza a megváltás és újjászületés reménységét….?!
Ölelés, Gabi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: