Készülődés…

Szabadulnék hamar. Sötét éjjelek és didergős nappalok.

Idő és a fény, majd …

Addig a -tudom mit érzel – és -hidd el elmúlik- bűvös mondatok, és elmormolt “ugyanok”… mindezt tudod, de az árulás nem egy könnyű műfaj.

Hordjuk a sajátunk és napról-napra várjuk a szabadulást, hogy ma már úgy kelek fel, hogy igen ezt akarom már. Lassan eljön és minden újra nő, a hazugság remélem nem öntermő.

Addig maradjon velem a mérhetetlen erő és bújjon elő, mint a kankalin a kertben és a bokrokon a rügyek, mik pattanásig feszülve tobzódnak és érnek.

Imádom ahogy a természet is utat mutat. Minden elmúlik s majd újra jő, csak ez az állandó ez a forgó idő, s a keresztünk mely előbb utóbb letehető?

Megbocsátás, szeretet, irgalmasság . 

Ölelés, Gabi.