Vízkereszt.

Vízkereszt vagy háromkirályok napja, a karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdőnapja.

Január 6-án a katolikus falvakban országszerte szokás volt a víz- és házszentelés.

A házakat vízzel és sóval szentelték meg, a pap krétával a szemöldökfára írta a házszentelés évét és a három királyok neveinek kezdőbetűit: G, M, B betűket (Gáspár, Menyhért és Boldizsár).

Ezzel védettséget kapott a ház, annak lakóival együtt.

A szenteltvizet a bölcsőtől a koporsóig, használták egész évben. Januártól – januárig a vizet üvegben vagy nagy korsóban tartották, s ami megmarad a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték.

Az ókoriak szerint január 6-án, Dionüszosz  a szőlőtermelés és a bor istene, e napon csodát művelt, a források vizét borrá változtatta.

Így a keresztények korán hozzákapcsolták vízkereszt napjához a kánai menyegzőnek, azaz a víz Jézus által történt borrá változtatásának az emlékét is.

Az időjárásjóslás szempontjából is jelentős nap volt: azt tartották, ha Vízkeresztkor esik, akkor hosszú lesz a tél.

Hideg idő esetén korai tavaszban reménykedtek.

Néhol úgy tartják, hogy ezen a napon fonni kell, mert akkor hosszú lesz a kolbász.

Ha csorog az eresz, hosszú télre kell számítani.

Ha fagy, soká tavaszodik, ha enyhe lesz az idő, hamar jön a tavasz.

Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka.

Megyek fonni, hogy legyen hosszú a kolbász…

Ölelés, Gabi.