Elmúlt…
Rajtunk (is) múlik mennyit őrzünk meg belőle.
Talán a legszebb az adventi időszak, a készülődés így-úgy.
A Karácsony a beteljesedése ennek, és utána picit valahogy megtorpanunk, eltelünk, elfáradunk??
No, nem lehet minden áldott nap ragyogó ,díszes fára pillantani, de nézhetünk szerelmünk, gyermekünk, szüleink, barátaink, egyszóval szeretteink őszintén ragyogó szemébe.
Kívánom magunknak, hogy legyünk képesek szeretettel fordulni egymás felé, őszintén megbocsátani, gondoskodni azokról akiknek szüksége van ránk, ne csak karácsonykor, de a következő háromszázhatvanöt napban is.
Az irigység, képmutatás, művilág, reménytelenül jelen van, rajtunk is múlik, mennyit engedünk életünkbe.
Azt is tudom, hogy nem nekem kell mindenki baját teherként magamra venni, a sajátom mellé, (mert van, mindenkinek, azt gondolom) nem is szabad, de…
Szeretni szabad, lehet, kell!
Igen kell, mert így vagyunk teremtve, lételemünk.
Böjte atya szavait citálva: “A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá.”
Azt gondolom MINDENKINEK.
Ja, és minél többet adsz, annál többet kapsz…és a mellékhatások tekintetében nem kell kérdezz senkit.
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: