Annyi minden eszébe jut az embernek így a várakozás napjaiban.
Ma, Jókai Anna pár sora jött szembe…
“Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szakmeghallgatók… És olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, és már ezzel is gyógyítanak. Holott egymás orvosai lehetnénk… egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt. Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni: „Most te, egyedül te vagy a fontos”, s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele…
Örömben együtt lenni? Az se könnyű… Irigység nélkül együtt nevetni, akkor is, ha nekünk magunknak éppen kevés okunk van a derűre… “
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: