Jó (mozgalmas) hónapok vannak mögöttem.
Annyi minden ment tökre, romlott, törött el, hogy…
A mosógép, sütő, és most a számítógép. Is.
Közben elrepedt a lábujjam, eltörtem ezt-azt, nem úgy sikerült néhány elképzelésem ahogyan terveztem…de mint tudjuk, ennek oka van.
Most még nem látom minden kapcsolódását az életemhez, de majd egyszer, mindenre fény derül. S ez biztos, valamint az, hogy picit kezdek “besokalni”.
Mindezek után akkorát estem tegnap, mint egy 500 kilós gyapotbála, magam alá utasítva a térdeimet, és ahogy próbáltam felkecmeregni, hasra vágtam magam. Illetve hasra csúsztam, mert egy bátortalan spárga kísérletbe buktam bele. ( a nedves parketta nagy hatással volt rám, illetve stabil talajfogásomra) Elidőztem picit itt lenn, mert annyira vinnyogva röhögtem, hogy nem tudtam felkelni…de igazán. Ezután természetesen át kellett öltöznöm, mert a frissen felmosott parkettről, csekély vizet magába fogadott a nadrágom.
Kár, hogy nem működik kamera a lakásban, mert ezt szívesen megnéztem volna kívülről. Már csak okulásképpen is, hogy mit csináltam rosszul.
Tehát, bízva, hogy vége ennek a csekély mértékben sem kellemes, sok tucat napnak, és már nem történik több kellemetlenség, várok.
Sok-sok mindenre, és nem ölbe tett kézzel ám, de kitárt karokkal és szívvel.
Ezt javaslom mindenkinek.
Ölelés, Gabi
Kommentek