Beteg a világ.
Jövök rá naponta és nem kell pesszimistának lenni ahhoz, hogy ezt lássuk.
Igen a jót kell meglátni mindig, mindenben. Ettől persze nem szűnik meg csettintésre a probléma, de kellemesebb lesz elviselni.
Évszázadokkal ezelőtt is pont azok a dolgok foglalkoztatták eleinket, mint minket ma.
Szerelem, boldogság, szépség …
Gyarlóság, lélek, csalás, hazugság …
Láttam egy “mesternek” kikiáltott ember szenvedését mikor eltűnt mérhetetlen bölcsessége hosszú időre. Szenvedett, megvetett, utált … csak úgy pozitívan.
Igen ilyenkor jön a de attól csak neki rosszabb, hisz magára haragszik, hisz … stb. Szó-szó.
Aztán ismét talpra állt és ott folytatódott minden ahol megtört.
Ismét bölcs, mindent és mindenkit szerető tökéletességé vált aki szórta szavait.
Emberből vagyunk … Te is.
Lelkünkben a probléma, a magunknak rosszat elnéző, másokat pont azért megvető, “picit” részrehajló, áldott lelkünkben.
A beteg lélek az beteg. Veled marad. Magától nem lesz jó.
Rövidebb, hosszabb ideig tudsz más lenni.
Gyógyulás, gyógyítás nélkül időleges minden a gyarlóság az veled marad. Lehet elkísér, ki tudja?!
Majd újra kezdhetsz … ám magadtól nem szabadulsz. Ugyanazok a szavak, fogadalmak, tettek …
A hazugság ha kísérőddé szegődött betegíti a lelked, mérhetetlen károkat okozva mindenhol, mindenkinek.
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: