Ha szomorú vagy, bajban vagy, azt hiszed összedőlt a világ, a legnagyobb vigasz segíteni, valahol, valakinek….
Amikor rend van körülötted, simán boldogságodban is teheted, hogy még jobban érezd magad.
Engem nagyon megviselt, de óriási erőt is adott.
Lehet legyinteni, meg pfujjolni….de senki nem tudja megmagyarázni elfogadhatóan, mit tud utálni a 3 éves gyermeken.
Azt sem kérdezem, hogy azokért a társainkért, akik évtizedek óta itt élnek velünk….mit tett?
Magyar emberek, akiknek lehetne segíteni, azoknak mit segített az, aki most fröcsögve szitkozódik.
Politikai hovatartozás nélkül szeretetből, igen abból a szeretetből, amit mindenki a zászlójára varr.
Szóval, mérhetetlen módon megviselt.
Olyan időt élünk, amikor a kétlakiság, hazugság, ítélkezés lassan intézményesített.
Kettős mércével élünk, mérünk. Amit lehet nekem azt Te ne tedd, de azonosak a jogaink úgy különben.
Mélyen elítéled, de Te minden erkölcsi megingás nélkül teszed.
Ja, az más…hát így kérem. Így élünk.
Mindezek mellett nem szeretem, ha a hajléktalan alkoholos mámorban káromol naponta, hogy nem adtam neki pénzt. Sajnos az élelmiszert a kukába dobja…nem ezt nem szeretem, de ettől még segíthetek.
Rászoruló van bőven, bármerre visz az út.
Elég szégyen ez bizony, de ez van. Ezek tények. Ahogyan Teréz anya mondta: mindenki csak egy picit söprögetne a háza táján, milyen tiszta lenne a föld.
Mint ahogy az is tény, hogy szavainknak óriási ereje van. Mást nem tehetsz, akkor beszélgess idegennel, nyíljon picit világod…mert nem csak a Tiéd létezik…ahogy azt gondolod. S ez “csak” az idődet, nem a költségvetésed terheli.
Mert nem tudok semmit…csak azt, hogy megtehetem, és ezt mérhetetlen hálával köszönöm.
Ahogy azt is, hogy nem vagyok egyedül a bajban sem. Sosem…
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: