Hiába élsz meg egyformának tűnő helyzeteket időről-időre. Nem lehet úgy megoldani, mint akkor. Más és más a helyzet, mint ahogy az idő is múlik, nem úgy gondolkodunk mint akkor, másképp élünk meg történéseket, valamit felveszünk, van amit elhagyunk…
Mikor azt hiszed, a szikla nem tud megtörni, feldőlni, szilárdan áll….és megremeg a föld, a mészkő szikla ripityommá tört, mert belülről sav mardosta időről-időre, és bizony megroppant, mert a barlangok egyszer csak összeértek.
Sok dolgot nem tudunk befolyásolni. Nincs rá idő. Nem történik meg, nem érik be a gyümölcs akkor….majd valamikor. Igen. Talán.
Mert ugye azt tudjuk, hogy a jó, jót szülhet….csak. Ha jól teszed a dolgod, szeretettel, akkor egyszer minden jó lesz körülötted.
Nehéz elfogadni, hogy nem lesz a tengervíz édes, hiába hordom bele a cukrot.
A tenger nem akar édes lenni. Én gondoltam, hogy megédesítem, de ez már akkor is buta ötlet volt, mikor elkezdtem, s azt gondoltam, de milyen jó lesz….
Ja, neked más a jó? Hogy lehet? Nem vagyunk egyformák?!
Nem akarod elhinni. Nem hagyod abba, mert még nem…tudod. Nem akarod.
A madarak közben trilláznak, reggel felkel a nap, sőt este le is nyugszik….
Elkápráztat.
Aztán már csak egy mondat motoszkál a fejedben, rájössz kicsinységedre:
-Uram, lássuk mire megyünk ketten?
S meglátod…egyszer, meglátod. Mire. 🙂
Ölelés, Gabi. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: