Nem lehet akarva szeretni. Értem úgy, hogy ez nem döntés kérdése…
El tudom dönteni, hogy szeretem e a lángost.
Ám hiába akarom szeretni, ha nem ízlik. Viszont ezt csak úgy tudom eldönteni, ha megkóstolom.
Emberi kapcsolatainkban is hasonlóan működünk. Miért működnénk másképp? Megismerés, kóstolás nélkül….?
Van úgy, hogy nagyon nem szimpatikus embert sikerül megismerned, és megkedvelned.
Persze lehet hatalmasat csalódni is, azt hiszed, hogy…
Biztos mindenkivel előfordult már ilyen, hogy az első pillanatokban bizony fenntartásaid vannak, de végül mégis utat engedünk egymásnak a megismeréshez…
Mert kóstolgatjuk egymást…és bizony sokadik falatra sem biztos, hogy bejön az íze. Aztán egyszer csak, azt veszed észre, hogy bekúszott a szívedbe is.
Az íze.
Nem ereszt…
Ám az is lehet, hogy az első falat után jól érezted, hogy nem kell.
Sokan felszisszennek, hogy jajj, hát ilyet nem lehet, mindenkit kell szeretni.
Nem így gondolom. Nem lehet mindenkit, mert Mi emberek vagyunk.
Úgy, ahogy engem sem kell mindenkinek.
Szeretni és elfogadni a másikat, nem azonos.
Tisztelni és becsülni lehet anélkül is, hogy szeretnéd. Igen.
Az a csodás állapot mikor szeretsz és tisztelsz, hagyod magad és közben lubickolsz abban amit kapsz, miközben ömlik belőled is …
Mikor csak érzed a csodát.
Azt.
A feltétel nélkülit…amire remélem, még sokan képesek vagyunk. 🙂
Ölelés, Gabi.
Kommentek