Vannak napok, amikor annyira kéne pici segítség. Nagyon.
Ha súgnának és nekem csak nagyon kéne figyelnem. Amikor nem a könnyeimet kell nyelnem, mert tehetetlen vagyok és úgy érzem haszontalan is….
Nem jó érzés.
Ide-oda csapongok és nem lelem a helyem!
Közben hálát adok ezerszer, hogy nem az utcán kell élnem, mindenem van. Amim nincs az nem is kell, mert nincs rá szükségem.
Ami nekem természetes, másnak csak vágyálom. Igen ennyire van jó dolgom!
Boldog vagyok és közben nagyon boldogtalan….?!
Biztos az időjárás tehet róla. Erről is.
Ölelés, Gabi.
Kommentek