Megpróbálom úgy élni az életem, ami.
Ajándékként!
S nap mint nap, hálás vagyok szép életemért.
Amit azért kaptam, hogy boldog legyek, valami jót adhassak. Nem gondolok világmegváltó történetekre, csak napi aprókra.
Tudjátok, a napi csodákra!
Nem cipelve terheket, mert a megbocsátás is alapfeltétele a boldogságnak.
Nem pazarolva időt a hazugságokra. Szívemből utálom a képmutatással egyetemben. Ideig óráig megy, de nem praxisom és zsigerből elutasítom. Alja és ráadásul fölösleges dolognak tartom. Értelmetlen bűn és mételyezi a lelket. Is.
Tudom, van ki megbocsássa, de….
A család és a barátok egy csapatban fociznak, nem egymás ellen és közösen gyűjtünk pontokat, magunknak…
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: