Álmodozni jó. Sőt kell is.
Sokszor fordult elő életem során, hogy abból az érzésből nem tettem meg valamit, mert mit fog szólni a B.a C. meg az A. Egyszóval mások. Vagy ez “hülyeség” és mire eljutottam odáig, hogy nem….elmeséltem és megtette az, kinek ez nem volt akkora “hülyeség”.
A tétova szégyenlősség, kishitűség és milliónyi akadály tornyosul előttünk, mit le kell küzdeni. A különféle belénk nevelt viselkedésformák. Az úgysem sikerül, de azért próbáld meg…na ja.
Minél többet hibázol, annál többet profitálhatsz hibáidból, olvastam a napokban valahol.
Én ezt nem tudom minden esetben így megélni, sokszor mérges vagyok, sőt. Mindent okolok, persze magamon kívül…mert az a legnagyobb hibás, az Én.
S igen Mi alakítjuk, de amikor nem úgy vagy pozicionálva, oly könnyű a körülményekre, és minden másra hárítani.
Aztán eltelik kis idő és “megvilágosodsz”, vagy nem, de az esetek többségében, ha őszinte és kíméletlen vagy magadhoz, akkor mindig….
Elhatározás kérdése, amikor nem törődsz a mások innen – onnan eredő, ilyen-olyan megjegyzésével, kritikáival. Nem érthető irigység…. Felfoghatatlan akadékoskodás… S a legbiztosabb, ha meg tud ingatni valaki, az önmagadba vetett hitedben…
Tehát mindig csak Mi tehetünk magunkért és nem szabad elfeledni, hogy ha Isten becsuk egy ajtót, kinyit valahol egy ablakot…
S amiben különbözünk, de nagyon, hogy fel tudjuk e ismerni az új lehetőségeket, legyen az bármennyire is rossznak álcázva….megtaláljuk e az ablakot, ami nyitva van….nekünk!
Személy szerint csodálom azokat, akik meglelik, és igyekszem…..
Addig is szeretünk és botladozva haladunk. 🙂
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: