Elég, ha pillanatnyilag vagyok boldog…úgy minden pillanatban….de nem?
Kit érdekel, hogy nem vagyok tökéletes, nem vagy tökéletes, tele vagyunk hibával….problémákkal?!
Ne csak a hibákat, hanem a szerethető dolgokat is lássuk meg.
Egymásban, magunkban, történésekben.
Minél jobban szeretsz valakit, annál kevesebb a hibája… Ugye?
Persze attól, hogy szeretsz, nem kell a neked nem tetsző tetteit is szeretni. A kettőnek semmi köze egymáshoz….hisz hibázunk, hibázhatunk, és így is szeretünk.
Már csak meg kell tanulnunk, mások hibáit is oly elnézően kezelni, mint magunkét.
A szív könnyen tud jót csinálni a rosszból…. 🙂
Sérülékenységünk, érzékenységünk beismerése nem könnyű, de becsesebb. mint mások sértegetése, saját gyengeségünkből fakadóan.
A hitünk segít, hogy ne nyalogassuk tegnapi sebeinket, és tudjunk a ma örömében tobzódni…
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: