Esős, szinte őszi az idő. Kiválóan tudtam ma takarítani, dolgozni, nem csábított semmi, semerre.
Életünk igen nagy részében mást akarunk, mint ami éppen van….
Most az időjárás kapcsán jutott eszembe.
Ha süt a nap meleg van, miért nincs picit hűvösebb.
Ha fúj a szél, akkor miért hűti a levegőt.
Ha meleg a szél, akkor miért nem enyhíti a forróságot.
Ha nem esik, kiszárad minden.
Ha esik ázunk.
Sok esik, eláztat mindent.
Ha fagy, hideg van, de legalább sütne a nap.
Miért nem esik inkább a hó, az fehér.
Miért esik a hó, lapátolni kell, mert ha csak az eső, az csak…az.
Holott az időjárás is az a kategória, mi adott.
Lehetsz szép, buta, okos, csúnya, beteg, egészséges, gazdag, szegény, semmilyen hatással nincs az időre, viszont remek morgolódási alap. S ez csak az időjárásról szól……
Tavasszal vártuk a nyarat.
Ősszel már jöjjön karácsony, de még év vége sem volt, mikor a tavaszról ábrándoztunk.
Egész életünk nem telhet a más utáni vágyódással, várakozással, hisz akkor mikor éljük meg a pillanatot. Elmúlik…és tényleg sosem lesz még egyszer ugyanaz, ugyanúgy, semmi.
Viszont, ha picit derűsebben szemlélődünk, akkor nem leszünk elégedetlenek, és éljük napjaink állandó, ezt sem kaptam meg érzésével.
Nagyon elcsépelt, de igaz, hogy keressük meg a mikronnyi jót, a rosszban. Is.
S igen, elmúlik…. Minden.
“Meg kell tanuljunk vágyakozni az után, ami a miénk.” 
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: