Tegnapi kalandom a terelőráccsal, és a “férfinak” álcázott gyapotbálával, nem túl kellemes, de kevesebb mozgásra ösztönző kalandja okán, ma sokat ültem.
Ékszereket készítve, jó muzsikával, szépséges “alkatrészekkel” , gondosan s pontosan adagolt víz és kávé, tea kíséretében pihegek.
Közben rengeteg dolog jut eszébe az embergyereknek…
Boldogság és hála, hogy hűsölve, feltett lábbal kincseim között, tervezgetek, szerelgetek álmodozom, hogy mindig, minden legyen jó és jól.
Tudjak örülni apróságoknak, és legyen is mindig egy ölelés és mosoly, amiért érdemes nyitva tartani szemem és lelkem.
Az ölelés gyógyít, jókedvűvé varázsol, a puszi egyenesen életet ment egy öleléssel turbózva.
Nagy mennyiségű boldogsághormon nem árthat. Ugye?
Szóval ezért lökött föl, a lökött….a téren. Köszi, már majdnem rossz útra tévedtem. 🙂
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: