Ma….

Nem mondom, nagyon élvezem a kalandot, de ami a Széll K. téren napról – napra elkápráztat….azért az!?

Olyan, mint egy közlekedési vidámpark. De komolyan. Vagy az elvarázsolt kastély, ahol minden szegletben ott a meglepi.

De nem panaszkodom, szépülünk, épülünk.

Igen, egyszerre fonódunk a villamossal, és a térrel, meg a nem tudom még mivel, de biztos fogunk.  Én már meg sem akarom érteni ezeket a történeteket, csak élnék itten szülővárosomban, ami sajnos egyre élhetetlenebb, ám az biztató, hogy  este 10 és reggel 5 között teljesen jól járható a város. Még.

Tehát aki teheti, éjszaka közlekedjen, amúgy is pokoli a meleg napközben. Most.

Kíméli a környezetet, kevesebb energiát használ, és az idegei sem kuszálódnak nagyon.

Kezdődik a nagy, és várva várt vakáció, hétfőn már csak viccből lesz  iskola sok helyen.

Lazul a város, legalább is így remélem.  

Picit fárasztó volt a mai napon, de hálás vagyok, hogy itthon ihatok hideget, fürödhetek, és fincsi hűs ágyikómban a “Halhatatlan élet” című regényt olvashatom.

Ja, és nagyon finom  feketecseresznyét vettem a piacon,  hűtőben várják a holnapot.

Ismeritek ugye?

-Édesapám! Mi lesz ebből a sok cseresznyéből?

-Ha anyád meggyógyul lekvár, ha nem, pálinka.

Ölelések, Gabi.