Hétfő.

Olvastam ma (is) egy kilakoltatott, mindenét vesztő emberről. Végig dolgozva életét, az utcára került, mert nem tudta (Ő sem) fizetni hitelét.

Mindjárt 80 éves.  Beteg. A felnőtt gyermeke is.

Tudom ezek nem jelentenek semmit, a hitel  az hitel. Vissza kell fizetni. Nem kellett volna felvenni….mondhatjuk.

No igen, a  30 ezer forintos törlesztő részlet, 80 ezer lett kis idő alatt.  Ennyi….

Egyébiránt, eddig  a házukban éltek, amit egy adósságrendező cégtől béreltek vissza… ma azonban vége, lehet menni.

Életek, sorsok. Nem tudunk mindenkin segíteni, nem lehet.

Mélyen megrendítenek ezek a történetek, amik sajnos nem a fantázia szüleményei,  itt történnek ebben az országban.

Olyan egyszerű azt mondani, a másik ember történetére, hogy biztos azért, ezért, mert!

Ne törjünk pálcát senki felett, ( azon felül, hogy nincs hozzá jogosultságunk ) n-e-m  t-u-d-h-a-t-j-u-k kinek mi….mikor. Olyan hamar ítélkezünk.

Nem mindenki alkoholista, ingyenélő, és sorolhatnám. Egyre többen kerülnek a szakadék szélére, és nem Ők azok, akik az utcán kéregetve, részegen káromolnak, ha nem adsz nekik.

Járjunk nyitott szemmel, de leginkább kitárt szívvel, hisz apró dolgok is sokat jelenthetnek.

A tenger is cseppekből, a hegy is homokszemekből….

Sosem volt nagyobb szükségünk szeretetre, mint most. Is!

Vigyázzátok a boldogságot lelketekben, légy hálás, adakozz, áramoltassuk a szeretetet. Minél többet adsz, annál többet kapsz vissza!

Légy jó, nagylelkű, cselekedj szeretettel, ha másért nem, hát önzésből…

Ölelés, Gabi.