Pénteken szomorúan megállapítottam, hogy egyetlen egy szál pünkösdi rózsánk sem lesz, a nagykorúságát jócskán elhagyó bokron. Kár, gondoltam, mert milyen szép lenne, a vasárnapi írásom mellé. Is.
Jó, nem áll meg a világ, van más szépség… Szombaton miközben bandukoltam felfele, megvillant egy pici rózsaszín a bokorban. “A” bimbó. 🙂 (Pénteken szemüveg nélkül nem tűnt fel, igaz nem is vizsgálgattam tüzetesen.)
Nagyon pincuri fejecske, de nem bírtam ki és vázába tettem, fotóztam, és így lett pünkösdre, rózsa a képen.
Mára varázslatosan kinyílt. Igaz, nem a pünkösdi rózsák óriás szirmos, buja halma, de helyes rózsácska, ami sietett, hogy szépségével az ünnepet díszítse….
Tényleg nagyon öreg a bokor és mindig aggódva figyelem, ad e még virágot?!
Számomra ez annyira szépséges történés volt, hogy meg kellett osztanom veletek, hisz olyan mint a mese. Vágyakozik a leány….és egyszerre ott terem, szótlanul, elbújva, örömöt hozva.
Ugye?!
Ölelés, Gabi.
Kommentek