Pünkösd.

Pünkösd, a keresztény egyház ünnepe, a húsvét utáni 50. nap.

A magyar pünkösdi szokásokban a keresztény és ősi, pogány szokások keveredtek. Már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.

Zöld ágat, bodzát, gyümölcsfaágat tűztek a házra, a kerítésre vagy az istállóra.

Ezzel a gonosz, rossz szellemeket űzték el, vagy a lányos házakat jelezték. Néhány vidéken ilyenkor állítottak májusfát, ahol viszont már május elején felállították, ott pünkösdkor szedték le. 

Természetesen ekkor választottak pünkösdi királyt, a különféle próbákon legjobban teljesítő legények közül.

A pünkösdi királyt innentől fogva minden mulatságra, lakodalomra meghívták, minden kocsmában ihatott egyet a község számlájára, és a társai őrizték helyette a lovait, marháját. Uralkodása azonban nem tartott sokáig, legfeljebb egy évig, innen is ered a mondás, hogy „rövid, mint a pünkösdi királyság”.

Végezetül, de nem utolsósorban a ma is élő csodás és megfogalmazhatatlan vonzással bíró hagyományos búcsú, Csíksomlyón…

Csíksomlyó a keresztény magyarság ökomenikus, egyetemes találkozóhelyévé vált időközben. Elragadtatott beszámolókat hallhatunk az ott ünneplőktől.

 S mit is kívánhatnék magunknak?

Boldog Pünkösdöt, szép napot.

Szeretettel, Gabi.