Féljük a jövőt, ismeretlent, érzelmeink így diktálják. Gyermekeinket is hamar megtanítjuk félni….
Sokszor félünk változtatni akár a rosszon is, mert ahogy szoktunk mondani jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan.
Sokszor a kérdést sem merjük feltenni, hisz féljük a választ.
Félünk a változástól , a kockázatoktól, a másik embertől, betegségtől, az élettől, a haláltól.
Kialakulnak dédelgetett betegségeink.
Nem merünk szeretni, üres frázisnak gondoljuk azt, hogy a szeretet ereje sok mindent legyőz. Biztos, hogy félelem ellen sincs jobb orvosság.
Keressük harcostársainkat és nem vesszük észre, hogy nem is kell harcolni.
Nehéz szeretni… Felelősség, amit nem dobhatunk a sutba, ha picit elfáradtunk, hiszen állandó ébrenlétet igényel, hogy megtaláljuk a szeretni valót, akár a rossznak tűnőben is…mert kell, hogy legyen. Nincsen csak jó, ahogy csak rossz sem.
Poláris világunk gondoskodik erről. Mennyiszer halljuk: “nincsen árnyék fény nélkül”. Sorolhatnánk százszámra a bölcseleteket….s mind igaz, hiába tűnik néha olybá, hogy áááá ez nem is így van, ez így badarság. Aztán ahogy telik az idő ráébredünk, hogy de mennyire úgy van.
Ahogy az is, hogy a félelem sokszor szül háborút, agresszív lesz tőle az ember…és ami a legrosszabb, hogy ezt nekem kell megélnem és nem egy könyvben olvasom. Teljesen mindegy, hogy támadó avagy védekező szerepet vállalunk, az erőszak nem lesz megoldás, hiába gondolod, hogy de ezt már másképp nem lehet. Számtalan csatát veszítek mert rosszul látok…és nem veszem észre, hogy mikor nem kell harcolni, és fáj, és félek, és mi lesz. Lehet csak szeretni kell jobban?
Nyerjünk csatákat, szeress Te jobban, biztos úgy jobban fog menni…. fogadjuk el “ellenségeinket” ahogy vannak. Figyeljünk és azt éljük meg ami ma van, a napokból lesznek az évek, az élet, és minél kevesebbet félünk, harcolunk, annál szebb.
Mi mást kérhetnék? Legyek képes elfogadni.
S mint jól tudjuk: Segíts magadon, Isten is megsegít!
Ölelés, Gabi.
Kommentek