Eszembe jutott az élet…milyen rövid-hosszú. Kinek mi jut.
Azt gondolom kutya kötelességünk boldognak lenni. Dolgozzunk érte.
Tőlünk függ!?
Mi gyümölcsünk. Mikor elültetsz egy magot nem tudod mi lesz belőle….de minden áldott pillanatban ott a boldog várakozás.
Amikor sütök egy finom sütit, attól is boldog vagyok. Nem a süti tett boldoggá, hanem az, hogy láttam valakit beleharapni…
A boldogság ad. Mindig. Nekem. Neked.
Megélni a pillanatokat, amit élvezünk. Amikor olvasol, sétálsz, szépet látsz, szépet alkotsz, finomat eszel, jelen vagy a pillanatban, a szeretetben, a nagy mindenben….
Néha elfeledjük mennyire boldogok is vagyunk, és beleszokunk, azt hisszük tétlenségből is fakadhat, csak hagyni kell a történéseket.
Ne tegyünk így. Minden pillanatot éljünk meg, annyira nem tudhatjuk a jövőt. Ne maradjon bennünk egyetlen simogatás, puszi, szó! Adjuk oda, most, ma, mindig, míg lehet.
Sok tudományos, ezoterikus, vallási, definíciója van a boldogságnak, mégsem tud senki, senkinek receptet adni…
A boldogság a Mi lelkünkben van…ahányan vagyunk, annyiféle.
Ez is, hál’Istennek!
BOLDOGSÁGOT MINDENKINEK!
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: