Alma.

Jut eszembe az almás muffinról….

Az almáról szinte a föld minden országának története, legendája, meséje van.

Kezdve a bűnre csábító almával.

Már az ókorban is tisztában voltak jótékony hatásaival. “Ab ovo usque ad mala.” Tojástól az almáig, azaz elejétől a végéig, ahogy a szállóige is mondja. Vélhetően valóság alappal bír, mint általában a mondások, így aztán nyugodtan mondhatjuk, igen régóta fogyasztunk almát.

Eleink gyógyszerként fogyasztották, emésztési problémák, fejfájás, sápkór ellen.

Vasszögekkel  tűzdelték tele az  almát, és ebből adtak a vérszegény (sápkóros) gyermekeknek. Egyes vidékeken mai napig alkalmazzák.

Elmét frissítő hatást tulajdonítottak az almának.

Egyre több  gyógyhatását ismerjük meg, fontos helyet biztosítva a mai napig táplálkozásunkban.

Az alma jelentős vitamin, ásványi anyag és nyomelem forrás.

Magas rosttartalma és a benne lévő pektin emésztésünkre kedvezően hat, koleszterinszint csökkentő hatású, köszvény esetén is kiváló.

Cukorbetegek is kedvező hatásaira számíthatnak, hisz héja a bélfalra tapadva, (azt részben bevonva) csökkentheti a cukor felszívódását.

Fogyókúrák alapja.

Használhatjuk székrekedés és hasmenés esetén is!

Asztmás rohamok megelőzésében szerepet játszik.

Jó vízhajtó, máj tehermentesítő.

Bűnre csábító,  háborút kirobbantó, jövendőbelit megmutató, halálos, majdnem fulladást okozó…. tényleg számtalan “mesében” szerepel az édes, mosolygós, ropogós, finom alma.

Eheted nyersen, főve, párolva, sülve….

Édesen, sósan….

Télen, nyáron….

Ne feledd, napi egy alma, az orvost távol tartja. 🙂

Ölelés, Gabi