Szükségünk van másra. Újra, esetleg régi újra, vagy nagyon másra.
Változás, kihívások….kaland?
A pozitív változás boldogsága, izgalma, az általunk rossznak ítélt történés fájdalma is a miénk.
Telik az idő és elkezdjük érteni….rájövünk az indokra, “megfejtjük”…vagy nem. Ami szinte biztos, változunk tőle…
Jó lenne, ha a fájó dolgokat tudnánk messziről szemlélni, de sajnos azt is át kell élni, hiába fáj, nekünk kell.
Merni kell lépni el vagy oda….tőlünk függ.
Legyünk kalandvágyók, merjünk változni, változtatni.
Sokunknak egy új hajszín is kaland, s ez így a jó, mert mindenki ugyanaz, csak másképp.
Esetleg kalandvágyból, holnaptól kedvesebb is lehetsz….
Kedvencem pár sora biztatásnak, ha kitör belőlünk “valami” ….. 🙂
“Egy vadnyugati kisvárosban már ötven éve ugyanabban a házban élt egy öreg ember. Egyik nap, mindenki legnagyobb meglepetésére, átköltözött a szomszédos házba. Megrohanták a helyi újságok riporterei, és tudni akarták, hogy vajon miért költözött el. -Azt hiszem, kitört belő1em a csavargó ösztön – válaszolta önelégült mosollyal….”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: