70.

Barátném azzal hívott, hogy segítsek…

-Mit is?

-Anyu 70 éves lesz 20-án. Kibéreltem 19-re  a Gyermekvasúttól 1 kocsit, ki kéne valamit találni.

Ez 2 hete volt.

Azon melegében eldőlt, hogy lila, rózsaszín, fehér, levendula, hortenzia….jajj ez így jóóóó!

Elmentünk bevásárolni.

Vettünk polisztirol szivecskéket, krepp papírt, szalvétát, szalagot, csipkét, virágot.

Festettünk, masnit kötöttünk, (sokat), asztaldíszt csináltunk papír rózsákból, és hortenziából.

Asztalterítő gyanánt, gyönyörű organza került az asztalokra.

Barátném 1 hétig sütött.

Sajnos ebben nem tudtam segíteni, mert a múlt hetem, egy kedélyes ideggyulladás túlélésére volt elpazarolva, és még nincs vége egészen e programnak….

Tehát sütött barátném. Titokban. 3 gyerek mellett, az érintett születésnapossal az alsóbb szinten, és nem bukott le…

Vasárnap még  összeszedtük amink volt, és megcsináltuk (szerintem) szépségesre a “kocsit”.

Feltálaltuk a sütiket, mindnél imát mormolva, hogy mikor megy a vonat ne boruljon, ne ömöljön, ne essen, stb… le.

Picit lebuktunk a kanyarban, a gyerekek (szám szerint 3 )meghatóan drágák voltak az egyenruhájukban, Nagyi sírt…

Anyukájuk is, mert nem rossz az összes gyereked látni,  vasutasegyenruhában, csillogó szemmel, büszkén…

Én is sírok, most hogy írom, mert…ja.

Öröm, hogy  vannak körülöttem olyanok, akikkel lehet így meglepetést “csinálni”, hogy van még akinek az az érték, ha gyerekei olyan jó tanulók, hogy mind lehetnek vasutasok. Nagyon sokat  ad egy gyereknek a szolgálat, közös programok. Én is voltam úttörővasutas. Persze, biztos más mint mikor én voltam ott, de akkor is, most is, ez jó.

Dióhéjban ennyi, örülök, hogy picit adhattam a nagy naphoz.

Ami még különös véletlen, volt munkatársnőm aki 50 éves lett, szintén itt a vasúton ünnepelt, csak szombaton és nem vasárnap….neki is meglepi partija volt.  Mennyi erre az esély, hogy a környezetedben 2 ember béreljen vasúti kocsit a Gyermekvasútnál, 1 nap különbséggel?!

Sok boldogságban hullatott könnyet kívánva, ölelés, Gabi.