Színházi….

Ma van a Színházi Világnap.

Tisztelgés színészek, írók, rendezők, színházi dolgozók előtt.

Színházba járni jó.

Színházat csinálni biztos nagyon nehéz….  Jó színházat pláne.

Bár ebben az esetben mindenki a neki tetsző színházra gondolhat ami elég sokféle lehet, hisz nem vagyunk (remélem) egyformák, de ami biztos, nagy varázslat nekünk a közönségnek. Elrepít a képzelet szárnyán,  kikapcsol a napi rutinból.

A mai érzelemmentes, műanyag világban értéket kaphatunk a színháztól. Színész és a közönség a  pillanatnyi szavak, gesztusok, akkor és csak akkor, abban a pillanatban.

Nincs vágás, nincs újra játszás… csak a taps.  Ami gondolom az igazi színésznek a mai napig a legfontosabb. S itt nem a “celebre” gondolok, hanem a színészre, aki minél nagyobb, annál észrevétlenebb a világban…. a színházon kívül persze. Gondolom.

Éljen a színház, köszöntjük a “színházcsinálókat”.