Számomra az egyik legnagyobb örömforrás, mikor megálmodom egy tárgyat, egy ékszert és formába öntöm.
Én így meditálok.
Annyira jelen vagyok, figyelek, benne élek a folyamatban, hogy a külvilág megszűnik számomra.
A boldogság bennünk van, mint a boldogtalanság, elégedetlenség is… Tudatosabban élve, egyre többet aktiváljuk a boldogságot. Szeretetteljesen gondolkodni nem könnyű. Amikor úgy érzi az ember minden ellene irányul, nagyon nem könnyű…
De meg kell, meg lehet tanulni ( lehet életem végéig gyakorlatozom ez ügyben) hitünk segít ebben. Jönnek életünkben cudar időszakok, amikor azt kívánjuk, jajj Istenem legyen már vége…. s vége lesz, mert nem csak a jó, de a rossz dolgok is ellibbennek, továbbmehetünk, mert talán megtanultuk.
Ha nem, akkor ismét sorra kerül, legyünk résen.
Örömre fel…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: