Az utolsó szombat novemberben.
Ádvent kezdődik holnap.
Szeretnék végre egyensúlyban lenni magammal és itthon, otthon lennék…már.
Mumusaim foglya vagyok. Annyira nem, de …
Lázasan készülődöm, de lassan. 2 hete harcban állok “a vírussal”, de már szinte hangom is van, meg herpeszem, de a hangomnak azért jobban örülök. 🙂
Helyet keresek ennek-annak, majd pár nap múlva kiderül, jó rossz helyre került. Pedig pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. 🙂 Nem könnyű az elefántot beszuszakolni egy cipősdobozba, de nagyon ügyes vagyok. S praktikus, mint Micimackó elhíresült csupra.
Egyfolytában újratervezek, mint egy megbolondított gép.
Azt hiszem eljött az idő, hogy csak nézzek kifele a lelkemből csendesen. Hétről-hétre, napról-napra, mert hiszem, a csodavárás időszaka a legalkalmasabb ideje a “rendtételnek”… is.
Kedves Mikulás, kérlek! Nem baj ha nem rossz, de legalább jó legyen.
Karácsonyra is pont ezt szeretném drága Jézuska!
Most volt nyár, de jön még kutyára dér.
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: