Tudom mi van mögötte, de magamban látom csupán, mert eltakarja előlem a ködfelhő.
Ilyen a jövő…
Sejtem a holnapot rutinból, meg miért is lenne más, s mindig lehet más.
Miközben mossa le a havat a napja tartó eső a hegyről, előbukkannak a színek.
A föld barnája milliónyi árnyalatban, s a többi. Tudod milyen, de látni más.
Mint a holnap, nem tudjuk színét… csak tisztaságában reménykedünk.
Eltűnik már belőle a fehér, s lesz tiszta, feketén?!
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: