Mikor fogva tart az ágy, s alig bírok kikászálódni, mert rabja vagyok gondolataimnak.
Tegnap este hosszan beszélgettem egy rég nem hallott, szívemhez közel állóval … s még markában tart az este, meg a reggel is.
Amolyan “nemszeretem” nap.
Majd idő múltával rájövök, hogy jó. Talán tisztább, mint bármelyik … hagyom történni, semmit csinálni.
Figyelem magam, és csendben hallgatom a lelkem.
A lábam használhatatlansága ismét sok mindenre mutatott ezekben a napokban, és hálás vagyok az élesebb képekért.
Nem feltétlenül vagyok tőle boldogabb, de jobban látok.
Ölelés, Gabi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: