<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>TaG&#039;art naplója</provider_name><provider_url>https://tagart.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Lélekcsillag műhely</author_name><author_url>https://tagart.cafeblog.hu/author/lelekcsillag_muhely/</author_url><title>Így...lenne?</title><html>&lt;p&gt;Annyi minden eszébe jut az embernek így a várakozás napjaiban. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ma, Jókai Anna pár sora jött szembe...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&quot;Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szakmeghallgatók... És olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, és már ezzel is gyógyítanak. Holott egymás orvosai lehetnénk... egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt. Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni: „Most te, egyedül te vagy a fontos”, s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele…&lt;br /&gt; Örömben együtt lenni? Az se könnyű... Irigység nélkül együtt nevetni, akkor is, ha nekünk magunknak éppen kevés okunk van a derűre… &quot;&lt;br /&gt; &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://tagart.cafeblog.hu/files/2015/12/26.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-1177&quot; src=&quot;https://tagart.cafeblog.hu/files/2015/12/26-279x300.jpg&quot; alt=&quot;26&quot; width=&quot;279&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ölelés, Gabi.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>