1.0TaG'art naplójahttps://tagart.cafeblog.huLélekcsillag műhelyhttps://tagart.cafeblog.hu/author/lelekcsillag_muhely/<p>Sokszor úgy gondoljuk minden rendben. Nem figyelünk, elnézünk a dolgok fölött, jó magasan.</p> <p>Hallgatni kéne a belső hangra, megérzésre, (ki minek nevezi) amit sokszor nem teszünk. Én  sűrűn nem hallok, de még csak nem is látok, pedig ott a mozi a fejemben..... mert mindig azt hiszem, hogy....</p> <p>Elaltatjuk magunkban a gondolatokat, elűzzük a nem szeretem képeket. Azt hisszük velünk semmi nem történik, amit nem akarunk. Így aztán, ha mégis, el lehet gondolkodni miért. Mit tettem, illetve mit nem.</p> <p>Persze a jó dolgok, ritkán késztetik az embert gondolkodásra...az természetes, hogy van, hogy jó.</p> <p>Elesünk, sokszor.  Ami addig nem baj, míg fel tudunk (akarunk)  állni. Van mikor kínnal, keserűséggel, nagyon fogcsikorgatva, de felállni. Leporoljuk a bugyit és írjuk az új fejezetet hálásan, hogy ezt is megtapasztaltuk.</p> <p>Azt remélem, hogy egyre többször tudom majd azt,  mikor kell leülni, hogy ne nagyot essek. </p> <p>Mert van ilyen megoldás is...hisz nem fekete-fehér az élet.</p> <p> </p> <p>"Uram, adj erőt, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót,</p> <p>Türelmet, hogy elviseljem a megváltoztathatatlant,</p> <p>Bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt!”</p> <p> </p> <p>Ölelés, Gabi.</p> <p><a href="https://tagart.cafeblog.hu/files/2015/05/2015maj29.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-596" src="https://tagart.cafeblog.hu/files/2015/05/2015maj29-300x286.jpg" alt="2015maj29" width="300" height="286" /></a></p> <p> </p> <p> </p>rich