1.0TaG'art naplójahttps://tagart.cafeblog.huLélekcsillag műhelyhttps://tagart.cafeblog.hu/author/lelekcsillag_muhely/Miért....<p>Az elfogadás...</p>
<p>Tiszteletben tartani magunk és mások gondolatait, érzéseit. A magunkét sem mindig egyszerű.</p>
<p>Mindőnknek van igazsága... Mióta kiesett a bölcsek köve a zsebemből, (tudniillik, azt hittem ott van) talán könnyebb érteni, megérteni a mást. Is.</p>
<p>A megértés, úgy gondolom nem azonos az elfogadással, de talán közelebb vihet hozzá.</p>
<p>Magammal is nehezen boldogulok néha.</p>
<p>Például nem vagyok képes megoldani pofon egyszerű feladatokat, és ismétlem unos-untalan. Azt gondolom nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, s mindig rájövök, hogy ha nem is a folyóba, de a medrébe igen. Lehet.</p>
<p>Általában zoknim, cipőm ázik, lábam vizes...ez is az igazságom, nekem.</p>
<p>Ésszel élni más lehet. Azt nem tudom boldog e, mert úgy még nem éltem...lélekkel, szívemmel, sok pofonnal, értetlenséggel, tudom milyen. Néha fáj is így. Biztos kell....</p>
<p>Amikor bujkálsz önmagad elől, mert nem akarsz válaszolni a kérdéseidre, pedig tudod a választ, nehéz elengedni csontossá keményedett "bizonyosságaink"....</p>
<p>Ragaszkodunk, illúziónkat dédelgetve totyorgunk. Sajgó szívvel...de abban biztosan, hogy bajom el kell dobni, mert ha tele a kezem, hiába látom a csodám, mivel nyúlok érte?</p>
<p>Így hát, szemüveget váltottam, a zoknim már száraz, és a kezem is "üres"....</p>
<p>Tedd szabaddá kezed... Te is.</p>
<p><a href="https://tagart.cafeblog.hu/files/2015/05/11.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-535" src="https://tagart.cafeblog.hu/files/2015/05/11-271x300.jpg" alt="11" width="271" height="300" /></a></p>
<p>Ölelés, Gabi.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>rich