Az utolsó szombat novemberben.
Ádvent kezdődik holnap.
Szeretnék végre egyensúlyban lenni magammal és itthon, otthon lennék…már.
Mumusaim foglya vagyok. Annyira nem, de …
Lázasan készülődöm, de lassan. 2 hete harcban állok “a vírussal”, de már szinte hangom is van, meg herpeszem, de a hangomnak azért jobban örülök. 🙂
Helyet keresek ennek-annak, majd pár nap múlva kiderül, jó rossz helyre került. Pedig pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. 🙂 Nem könnyű az elefántot beszuszakolni egy cipősdobozba, de nagyon ügyes vagyok. S praktikus, mint Micimackó elhíresült csupra.
Egyfolytában újratervezek, mint egy megbolondított gép.
Azt hiszem eljött az idő, hogy csak nézzek kifele a lelkemből csendesen. Hétről-hétre, napról-napra, mert hiszem, a csodavárás időszaka a legalkalmasabb ideje a “rendtételnek”… is.
Kedves Mikulás, kérlek! Nem baj ha nem rossz, de legalább jó legyen.
Karácsonyra is pont ezt szeretném drága Jézuska!
Most volt nyár, de jön még kutyára dér.
Ölelés, Gabi.
