Nagyhét kezdetén kértem magunknak, a megbocsátás, szeretet, és hit megélését, hogy méltóképpen várjuk az ünnepet.
Eltelt, itt a ragyogó vasárnap.
“Feltámadt Krisztus e napon – keresztre feszítése után a harmadikon – Alleluja!”
Aminek nem kell véget érni az ünnep elteltével, hogy legyen időnk leülni és számot vetni az eltelt nappal, minden nap. Nem csupán a húsvéti nagyhéten, de az elkövetkezőkön is.
A felkelő nappal ébredtem, amiben nem volt tudatosság, csak nem tudtam aludni. A napkelte, az újrakezdés ígéretével…. Micsoda lehetőségek, minden áldott nap, tiszta lappal.
Ma, azt kívánom magunknak, Húsvét misztériuma szője át hétköznapjainkat.
Szeressünk feltétel nélkül, adjunk kérés nélkül, és éljük meg a pillanatokat.
Mindenkinek örömteli, boldog ünnepet kívánok!
Ölelés, Gabi.
